Google logo gabonakörökből

Nem vagyunk egyedül

Pofonok és sci-fi

Gyerekkorom óta mindig is szerettem a sci-fi meg a fantasy dolgokat. Ez az egész valahol az óvodás kori keresztes lovagos játékoktól indult, ami átvezetett a kardozós fantasyhez, az meg a 90-es évek elején gombamód szaporodó szerepjáték boltokhoz, innét már csak egy lépés volt a minőségi sci-fi. Ehhez egyébként az egyéni érdeklődésen kívül az apai minta követése is elvezetett volna. Apám nyomta a kezembe Jókai Óceániáját, Asimov Alapítvány sorozatát meg Lemet. Aztán az általános iskola alatt elkapott a szerepjáték láz, az unokatestvérekkel komplett világokat rajzoltunk, írtunk le és népesítettünk be, ami jót tett a rajz és írás készségünknek, no meg a fantáziánknak.

A szüleink különböző mértékű riadalommal figyelték az orkok, űrlények és jól rosszul megrajzolt bolygótérképek kavalkádját. Az egyik emlékezetes eset, amikor megálljt parancsoltak az volt, amikor a nyári szünetben a balatoni nyaraláskor a kisiskolás unokahúgunkat ránk bízták, mi meg leültettük magunk mellé, az X-akták soron következő epizódját nézni. Sajnos épp a gumiember volt az aktuális gonosz, aki valakit a WC-csészén keresztül kapott el. Az unokahúgom hetekig csak szülői felügyelettel mert WC-re járni, és nekünk, fiúknak a sötét szavak és nehéz tekintetek időszaka volt ez. A pofonokban nem vagyok biztos, de nem lennék meglepve ha leesett volna abból is pár.

Ahogy nőttem ilyen témában nem is nőtt be a fejem lágya, imádok természetfeletti irodalmat és filmeket nézni, és kaptam már azon magam, hogy elmélyülten vitatkozom a divatvámpírok borzasztó, tudományosan meg nem alapozott hibáiról. Talán nem is meglepő egy ilyen felvezető után, hogy a makett.net megnyitásakor az Orbiter űrsiklókért lelkesedtem, a VMC polcai között járva meg mindig valahogy a Busch gabonaköreinél lyukadok ki.

Landol egy UFO

Igazából őszintén megmondom, hogy nem értem én ezt a terepasztal építés dolgot. Az én habitusom olyan, hogy sosem elég semmi, ha valamit elkezdek, akkor azt mániákusan addig csinálom, míg úgy érzem itt a vége, ennél jobb nem lehet már és onnantól nem is érdekel tovább, hagyom a fenébe. Ha én terepasztalt meg vasútmodellt kezdenék építeni a Rotschildok pénze nem lenne elég, és a egy lakásnyi terület is kéne, az biztos. Remekül elbíbelődnék a különböző életképekkel, és tuti, hogy a Busch UFO-t és gabonaköreit is beleépíteném.

Ennek fényében kattintgattam kicsit a webáruházban, illetve nézelődtem kicsit az üzlet polcain és az alábbi listát raktam össze magamnak:

ufo

Hatalmas nagy gabonatáblát raknék le, amihez a Busch 1310-es termékét használnám. A gabonatáblák egyik oldalára egy elengedhetetlen főközlekedési útvonalat terveznék (Noch 60700 tökéletes erre), amiről egyszerű bekötőút (Noch 60480) vinne egy majorsághoz (Auhagen 11390). Valahol a majorság mögött lenne letéve a gabonakörös lap (Busch 1311).

A főútvonalat villamos távvezetékoszlopok kísérnék (Auhagen 24630), és nem feledkeznék meg a kilométerkövekről (Busch 1491) és a jelzőtáblákról (Noch 60521) sem. A majorság udvarát mindenféle háziállatokkal lepném el (Noch 15711), akik a Heki 1945-ös tölgyfája alatt hűsölnének.

A majorság udvara mellett a gabonát letaposva egy komplett katonai tábor nőne ki a földből. A gabonakörök túloldalán pedig egy UFO landolna éppen (Busch 1010). A katonai táborban harckocsik, sátrak (ez átfestésre szorul ugyan, de megteszi), elsősegély hely, tűzoltók és orvosok állnának készenlétben. A bekötő út elejét a rendőrség állná el. A kordon előtt újságírók és bámészkodók várakoznának.

Így a végén már csak annyit kérnék, hogy mindenki nyomjon egy like-ot, ha tetszett ez a blog. Köszi.

Eddig már 3 hozzászólás érkezett a “Nem vagyunk egyedül” bejegyzéshez

Hozzászólás